Hát akkor fogjunk bele…
4 évvel ezelőtt diagnosztizáltak nálam PCOS-t (1,5 éves orvostól orvosig való rohanás után). 3 év kellett ahhoz, hogy beszélni tudjak róla a legjobb barátnőmnek; hogy elfogadjam magam ezzel a betegséggel és megértsem, együtt kell élnem vele, mert ha utálom, akkor önmagamat is utálom. Az elfogadás rengeteget segített az állapotom javulásában.
Pár hónapja már éreztem, hogy szeretnék erről írni. Bármiről, lehet épp egy rossz napomról, egy egészséges receptről, egy edzésről, a betegségem történetének egy darabkájáról; a lényeg, hogy arról, hogyan is része a PCOS az életemnek és hogyan élek vele nap mint nap.
Szeretnék segíteni azoknak is, akiket esetleg még csak most diagnosztizáltak és nem tudják merre induljanak vagy csak egy beszélgető társra van szükségük, aki megérti őket.
Kezdésnek ennyi, majd a bejegyzésekben alakul a dolog..
Let’s start this blog…
I have been diagnosed with PCOS 4 years ago (after going back and forth between doctors for 1,5 years). It took me 3 years to be able to talk about my disease to my best friend, to accept myself and to understand that I have to live with it, because if I do loathe PCOS then I do loathe myself. In order to improve my symptoms I had to accept myself as the way I am.
I had this feeling… I want to write about PCOS. I want to show what is for me to have a good or a bad day, a healthy receipt, a training or a sport and just simply to share my story and how I have been/am dealing with it.
Also, I would like to help others who have been diagnosed with PCOS and they have no clue what to do next or if they are just suffering from the symptoms and they need a friend who understands, supports and helps.
That’s all for now, you will get to know my story…