Előző posztban említettem, hogy nehéz hónapok vannak mögöttem. Stresszes időszak nehezítette meg a mindennapokat. Az egyetemen végigtanultam a félévet, plusz a vizsgaidőszakot és mostanra kipurcantam (de még így is egy nehéz vizsga elé nézek pénteken). A tanulás mellett kézilabdázom, ami ebben a félévben még nem jelentett versenyszintű elköteleződést, de szeptembertől mindenképpen (várom a meccseket, hogy újra érezzem az adrenalint). Vidékiként ingázom hétvégente és meg kell terveznem minden percemet, hogy mikor hova megyek, kivel találkozok, hogy jusson minden családtagomra és barátomra idő.
Ez a rohanás azt eredményezte, hogy elhanyagoltam a diétát és már az apró, kicsi “nem számít, ez semmi” szénhidrátok meg is ragadtak rajtam. Az is hozzá tartozik a történethez, hogy hajlamos vagyok érzelemből enni. Ezt a legnehezebb legküzdenem, hogy ne egyenek valami apróságot, ha stressz ér. Aztán jön az ördögi mókuskerék, amikor már a sok szénhidrát még több éhséget idéz elő és felesleges kalóriákat visz be az ember a szervezetébe. De most már terelgetem magam vissza a helyes útra és már egy hét alatt rengeteg javult az emésztésem, anyagcserém…
Mindezek mellett elmaradt a menstruációm, március óta. Tisztában vagyok vele, hogy részben ezért felelős vagyok. Azt hiszem nincs még egy olyan lány, aki úgy örült a menstruációjának mint én! Történt is az eset, hogy járok úszni (nyári időszakban kedvenc sportom az úszás, de erről majd később) és amikor az öltözőben, mielőtt bementem volna a vízbe, elmentem WC-re és láttam, hogy mi a helyzet. Viszont, ott voltam, nulla úszással, egy lehúzott bérlet alkalommal. A portán egy nő volt, gondoltam, nem lehet belőle baj, ha kimegyek, felvázolom a helyzetet és megkérdezem, hogy nem kaphatnám-e vissza a bérlet alkalmamat, mert vízbe nem mentem és nem az én hibám. Nagyon aranyos volt, megértette, megkérdezte a főnökét, aki erre már csak úgy reagált, hogy “ezt tudni kell előre, amúgy is van tampon”. Hát nem álltam neki az uszodában oktatást tartani arról, hogy mi az a PCOS és miért nem tudom előre, hogy mikor menstruálok… Dühösnek kellett volna lennem, mert így elveszett egy alkalom, de én mégis olyan boldogan jöttem haza. Kit érdekel, hogy eggyel kevesebbszer mehetek úszni, ha végre menstruálok 3 hónap után?
A tamponnal pedig még csak barátkozom, félek tőle, az az igazság. Nem próbáltam, de már várja a polcon, hogy alkalmazzam. Szívesen fogadok bármiféle kezdő tapasztalatot, bátorítást! 🙂
Szép estét!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: