Erősen törtem a fejem, hogy honnan kezdjem a történetet, mivel fogjak bele, így hát elővettem az elmúlt évek orvosi leleteit és el kezdtem olvasgatni, hogy min is mentem keresztül…
Már kicsi gyerekkorom óta túlsúlyos voltam, majd tinédzserkoromra utolért a magasvérnyomás. Ekkor már orvosi és belső nyomásra életmódváltásba kezdtem és 30 kg-ot fogytam. A vérnyomásom rendeződött, de a rendszertelen menstruáció maradt, sőt erős szőrnövekedés is jelentkezett.
Akkoriban még nem volt TB-os endokrinológus rendelés a városunkban, így magánrendelésre kellett mennünk. Ekkora jött a pingpong effektus… amikor az orvosok küldözgetnek mindenhova, egymás között oda-vissza plusz néhány köztes vizsgálatra.
Teltek a vizsgálatok, telt az idő, de eredmény nem volt. Megjártem Pesten a Semmelweis klinikát, ott már biztosan meg tudták mondani, hogy nem hormonális problémám van és ekkor merült fel először a PCOS gyanúja. Az ottani orvos javasolta, hogy menjünk el nőgyógyászhoz, hátha ő pontosabb diagnozist tud felállítani. Igaza volt. Biztosra látta, hogy “szép” kis cisztáim vannak és bizony ez PCOS.
Ekkor kezdődött a háromnegyedéves félrekezelésem. Tudta az orvos, hogy a fogamzásgátló csak tüneti kezelés, nem oldja meg a valós problémát, de azt nem tudta, hogy mit kezdhetne velem azon kívül, hogy felírja az antibébit és rágépeli a papíromra, hogy “további fogyás javasolt”. Igen, jó, volt havi menzeszem, talán már nem is volt olyan csúnya a bőröm, de a betegség még mindig ott lógott a levegőben… kezeletlenül és megoldatlanul.
Anyukám mesélte el a problémáimat a házi orvosomnak, aki ajánlotta a frissen nyitó TB-s endokrinológiai rendelést a városban. Mondta, hogy próbáljuk meg, nem veszíthetünk vele, jó orvos. Igaza lett. Egyből megtiltotta a fogamzásgátló szedését és a megfelelő gyógyszert írta fel, illetve egészséges életmód, még több sport.
Majd a legvégén közölte: “Magának a jelenlegi állás szerint nem lehet gyermeke.” Igazából abból a napból csak erre emlékszem. Utána 3 nappal voltam képes megkérdezni anyukám, hogy mit is mondott az orvos. Annyira emlékszem, hogy bömböltem, mint egy óvodás. Soha életemben nem sírtam úgy, előtte se, azóta se, anyukám előtt se… ez a legerősebb emlékem, ami kísérteni fog egy életen át. Mert ezt nem lehet elfelejteni. Amikor 17 évesen a képedbe vágják, hogy már most képtelen vagy nő lenni. Hogy egy felesleges ember vagy… persze most már nem így gondolom, de akkor ez hatalmas csapás volt az alapból alacsony, fejlődő önbizalmamnak és örökre belém égett.
Folyt. köv…
I had been thinking how to start my story so I decided to begin with my journey till the day I was diagnosed…
I had been overweight through my childhood then as a teenager I was diagnosed with high blood pressure. My doctors strongly advised me to start dieting or I won’t get the chance to live long… also I knew that it was the only way to get out of hell called fat. I started dieting; training and I lost 30 kgs/ 66 pounds. However, my period remained irregular (or I did not have at all) and excess hair growth made me look like Chewbacca.
None of the doctors could tell me what was wrong. I spent 3 days in one of the best hospitals in Hungary. Conversely, they did not find anything; my hormone levels were fine and the doctor could only advise me to visit a gynaecologist. He was right… the problem was figured out. I have cysts on my ovaries and I have PCOS.
One thing is to be diagnosed and another thing is to be treated. I was prescribed birth control pills. That is the worst treatment for a woman with PCOS. A gynaecologist does not know the roots of PCOS and birth control pills not only cover up the problem but they make it harder to get pregnant later. It may help to have regular periods and nice skin but when you decide to have a child you won’t be able to.
My GP advised to visit an endocrinologist. He immediately forbid me to take birth control pills and prescribed the proper pills: Merckformin! And healthy lifestyle and doing more sport…
His last sentence was “Right now, you cannot have a baby.” I do not remember anything else from that day. I only remember this sentence and how I was crying like a new-born baby. It cannot be erased from my mind and had a massive effect my personality. I was on the edge of turning into a woman and then I was told I am not capable of being one. I felt useless… my self-esteem was gone.
To be continued…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: